Eddig még nem hallottam erről a "díjról", most viszont Jucától megkaptam, úgyhogy köszönöm szépen, és mindjárt adom is tovább.  A díjat Zsuzsi alapította.

A feltételek igen egyszerűek. Aki díjazott, az maga is díjazóvá válik, és továbbadja 2 bloggertársának.
1. Kiválaszt 2 olyan blogolót, aki neki kedves, akinek az alkotásait sokra tartja
2. Meg is indokolja, hogy miért éppen őket díjazza
3. Majd hagy az illető oldalán egy üzenetet, amiben felhívja a figyelmét rá :)

Bármelyik magyar blog díjazott lehet, ahol alkotó tevékenységről tesz tanúbizonyságot annak írója. Lehet az bármilyen kézimunka, scrapbook, kreatív gasztroblog, ez csak a díj átadóján múlik.

 

Szóval a díjazottjaimnak olyanokat próbáltam választani, akik talán még nem annyira ismertek, hogy még több ember gyönyörködhessen a munkáikban (úgyhogy ezért nem Indianyóra és Nyagira esett a választásom):

1. Jucuu - bár még nem mosható pelusozok, de nagyon megfogtak a szépséges pelusai. Legjobban az a pelusa izgat, aminek a külső rétege vízzáró (de pihepuha ám, nem műanyag, mint a bolti all in one-ok!!!!). Leilának biztosan rendelek majd tőle, ha lesz kapacitása. És a többi alkotása is remek: csorgattam nyálamat a táskára is (korábbi oldalakon), például.

2. Buborék-ot pedig a festett pólói miatt választottam. Gyönyörű minták (többet szívesen hordanék magam is), vicces szövegek...

Díjazottjaimnak további jó munkát kívánok, és várom, hogy új szépségeket láthassak tőlük.

 

Kaptam üveggolyókat. Nem igazán értem, de miért is ne. Szabad asszociáció, mondták. 

Kíváncsi vagyok rájuk: Amishael, Noémi (Földanyó) és Meglepetésbaba.

 

A - alma: alap. Mindig kell, hogy legyen itthon.

Á - Ági

B - bunkó, blog, bulgur: A nagyfiam néha. Felkelek, és klikkelek a feed-reader-re. Imádom, és tabouli szezon van.

C - cukor: nem tudnék lemondani róla. Évek óta csak nádcukor, de az kell.

CS - csoda: olyan sok van.

D - dackorszak: kezdődik. Nem csak a kétévéesnél.

E - Ember, etika

É - én: gáz, hogy ez az első szó, ami é-vel beugrik

F - fáradt: hamar fáradok, elnehezültem, le kell ülnöm folyamatosan

G - gurul: az üveggolyó nekem, a golyópályán, az autó a földön, lassan én is gurulok

Gy - gyengeség: az van sok, és túl gyenge vagyok változtatni

H - hála: nem ártana több

I - Indóház: a családban 3 olvasója van: Alex, Olivér és már Timó is

J - járóka: majd kell megint

K - Keresztmama, kórház: sokat gondolok rá. Idős, fitt, szellemileg jobban "ott van"? mint a saját anyám, de sajnos a szíve rendetlenkedik néhány éve. Szeretem, és aggódom érte.

L - Leila: még leírhatatlan érzések

Ly - lyavíthatatlan hejesírás: mindkét fiamnál egyelőre

M - málna (ma kaptam 8 kilót: hatot fagyasztva, kettőt frissen!)

N - nemez: szeretném felhasználni a gyönyörű színes gyapjút, de nincs ihletem

O - oltás: vajon Leilával hogy lesz, hogy alakul a kapcsolatom a védőnővel

Ö - örvény, ösvény: a közelgő szülés

P - pisi (bocsánat): központi téma nálam és Timónál. Potok: bármikor tudnám olvasni. A Davita hárfáját még nem sikerült megszereznem.

Q - qqriq: hogy ne én is quinoát írjak.

R - hépahetekmogyohó: nem a kedvenc betűm, ugye

S - shambala: ez csak úgy jött, pedig nem áll olyan közel hozzám

Sz - szabadság, szülés: szabad szülés, üldöztetés nélkül

T - teherautó, tehervonat: túl sok gondolatom forog a gyerekek körül?

Ty - tyúk: nem tudtam mást hirtelen

U - USA: érdekel. Vajon mikor jutok ki ismét? 7 éve voltam először és eddig egyetlenszer (a babakoromat leszámítva). "Mindjárt" lejár a 10 éves vízumom. 

Ü - ülep (olyan vicces ez a szó)

X - xenofóbia: nem értem, nem értem, nem értem

Y - yahoo groups: sok jó emberrel tartok így kapcsolatot

V - változás, váltás: ez állandó

W - waldorf: teljesen átszőtt, Wassenaar: életem meghatározó 5 éve (15-20)

Z - Zoárd

Zs -zsákbamacska: na, ez egy freudi elszólás. Mégis hiszek a véletlenben, a kiszámíthatatlanban?

Viszont közben kiderült, hogy magamról kellene, hogy szóljon a lista. Átnézem, lehet, hogy változtatok. Pl.a  gyárkémény asszem kikerül... Meg a nuncsaku is.

Alex angoltanárja egy négylányos apuka, és szintén vasút-imádó. Elsőben és másodikban is ő tanította ezt az osztályt, akkor elég jóban lett a fiammal (és velünk is). Aztán más tanárt kaptak Alex-ék, és csak idén jött vissza R. Sokkal szigorúbb Alex-szel, mint a többiekkel, de ugyanakkor a barátság megmaradt, és sem Alex, sem mi nem bánjuk ezt a szigorúságot. Hiszen nem Alex angoljával van gond, hanem a figyelmével, helyesírásával...

Ma mutatja Alex a legújabb dolgozatát. Amire a neve helyett azt írta, hogy SUGOVICA IC, Baja-Budapest. A tanár válasza (ami soha nem csak a pontszám, hanem egy-két mondat is):

Az IC 1,5 pont késéssel megérkezett. A menetjegyek árából visszatérítést nem nyújtunk! Gratulálok! Egyéni csúcs! (79,5 / 81) 

Ma kikaptam a gyerekeimtől. Mórakert paradicsomot merészeltem venni. Naná, mert ez volt akciós a madarasban. "Hát nem vetted észre, hogy Béres Alexandra-paradicsomot vettél?!" Nem vettem észre. És kiselőadást tartottak, hogy milyen hülyeség szerintük ez is, meg a Norbi-víz, stb. Tisztára, mintha ezt ők találták volna ki, mintha az ő eredeti gondolataik lettek volna. Én meg csak lestem, mert soha nem veszek meg azért egy terméket, mert egy sztár ajánlja, de azért engettessék meg nekem, hogy ennek ellenére megvegyek valamit...

Olivér házi feladata húsz darab ly-os szót írni. Aggódik, hogy nem fog tudni ennyit. Biztatom, bár kezdek elbizonytalanodni, hogy saját erőből képes lesz-e rá. Nem érti, hogy az "éljen" miért nem jó. És ha az nem, akkor a felszólító "élj!" csak jó, nem???? És a madarak? Hát, azok között van pár, mondom. "Papagáj?" - kérdezi.

És akkor Abigél egyszer csak megszólal:

- Olivér, a Monopoly az elipszilonos!

Már írtam, hogy Timó milyen szerencsétlen, hoyg ablakok nélkül nő fel. Na, feltalálta magát, mert nem vagyok hajlandó olyan gyakran és annyi ideig az ablakban állni vele, mint ahogy ő szeretné. Au-brrr, au-brrr!!!!! -kiabálja olyankor. (Igen, autó, autó!)

Szóval rájött, hogy fel tud mászni, fel tud állni, ha nyitva van az ablak, ezt azonnal meg is teszi. Most még rendben is van, mert nem tud feljebb mászni. Nyáron, amikor egy szál body lesz rajta és izzadt kis teste jobban tapad majd, bajban leszünk. Valamit ki kell találnunk, hogy ne tudja akkorára nyitni az ablakot, amin kifér. Ez egy bölcsésznek meg egy papíron-közgazdásznak bizony elég nagy kihívás...

 

Párbeszéd Alex-szel a vacsoraasztalnál.

- Az Éva van angolul?

- Van,- mondom.- Eve. Vagy Eva.

- Jó.- mosolyog.

Kis szünet után:

- Mikor mégy ultrahangra?

És akkor leesett!

- Tetszik neked az a név, hogy Éva?

- Igen,- mondja mosolyogva.

 

Már csak az ágyban raktam össze a dolgokat: koradélután volt a könyvtárban, ahol kivette a soron következő kötelező olvasmányt és el is kezdte olvasni, vacsoráig le sem tette. Egri csillagok.

 

Nagy megelégedésemre nagyon el voltam foglalva az elmúlt héten, kaptam egy fordítási munkát aminek holnap van a határideje, és jobbkor nem is jöhetett volna. (Cipő kell a fiúknak, kéne nyári gumi is, meg ezer más fontos dolog.) Szóval írogatni, de post-okon gondolkodni se nagyon volt időm, viszont azért fotózgattam, ha helyzet adódott. Megosztok pár viccesebbet.

Az első nem vicces, sőt. Valahogy a mi ovinkban nem megy ez a búza dolog. Vagy túl későn ültetik el, vagy túl keveset a tálkába, de olyan szépséget, mint pl. Ágneséknél, az én gyerekeim sosem hoztak haza. Ez pedig, amit itt láttok, egy húsvét hétfői fénykép, az összes közül a leggyérebb (ilyen még sose volt). Abigél szinte sírva is fakadt, amikor Timó kihúzott egy szálat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A következő kép vacsorakészítés közben készült, az egy tál kaliforniai paprika, amint türelmesen várakozott a sorára, hogy finom török rakott krumpli része legyen, amikor Timó a szokásos önkiszolgáló módján pálcikákat vett elő és... nem is tudom, megenni nem akarta a paprikát, bár többet szájba vett, de nem ízlett neki. Szóval ott pálcikázott vagy 10 percen keresztül, én meg jól mulattam.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aztán tegnap nagy nyivákolásukra kitaláltam, hogy Olivér és Abigél elmehetnek a könyvtárba kettesben. Bátorság volt ez a részemről, de reméltem, hogy abszolválják. Villamosra kell szállni, azzal vagy 5 megálló, és onnan egy jó 10 perces séta. És ne jöjjenek csúnya emberek szembe, hiszen én nem is a közlekedéstől féltem őket. (Majd egyszer elmesélem, hogy miért nehézkes nekünk könyvtárba járni.) Szóval visszavitték az aktuális visszavinnivalót és hoztak is ki. Mindenkinek külön olvasójegye van, ezt nagyon élvezik. Abigél "blokkját" csak ma reggel vettem észre. (Nem, nem azt kell nézni, hogy egy giccses Barbie-s könyvet is hazahozott, hanem, hogy aláírta saját maga.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És akkor a legfrissebb, ma esti kép. Hallottam én a zörgést a konyhából, de nem gondoltam végig, hogy Timó mivel matathat, amíg boldogan nem hozta be a nappaliba a gyönyör tárgyát.

Azt, gondolom, mondanom sem kell, hogy a nyúl nem az övé volt, hanem Abigélé, ráadásul az utolsó húsvéti darabja, amit féltve őrzött a falánk bátyjaitól. Ám hiába volt a konyhapulton, külön zacskóban, a legfiatalabb "choco-cholic" (Theo elnevezése a csoki-(alko)holistára) nem ismert gátoló tényezőt. Láthatóan az ezüstpapír sem zavarta, amikor jóízűen a nyúl fejébe harapott....

 

 

 

Sisííííí, sziszííí, sitíííí. Na mi ez?

Egy kép. Sajnos nem hangos, mert akkor hallanátok, hogy a lapát hangját fáziskéséssel hogyan utánozza. Vvvvv......Vvvvv......Vvvvv......

Jóóóóóó dolog a méhviaszkréta. Avatott kezekben. Papíron. Timó kezében a laminált padlón nem jó dolog. És amíg én pont a pudingot kavargatom, és nem bírom negyed órán keresztül igazán otthagyni a tűzhelyet, addig a kréta növényi festék-tartalma pont eléggé beeszi magát a padló anyagába, hogy kitartó súrolással sem tudom 100%-osan eltávolítani.

Ugyanez a helyzet a stockmar vízfestékekkel is. Mire hazaér a gyerek az iskolából, maximum a sárga jön ki a ruhából, a piros és a kék semmi esetre sem. 

Én szóltam. 

Amikor még a reklámszakmában dolgoztam, ráadásul pont médiásként, egyértelmű volt, hogy az ügyfeleink legtöbb termékének tulajdonképpen a 18-49, de még annál is inkább a 18-29 éves korosztály a célcsoportja. Ráadásul a jó jövedelmi helyzettel rendelkező, lehetőség szerint "döntéshozó" pozícióban lévők (igen, még az FMCG-nél is számított). A 49 éven felüli korosztály, legalábbis Magyarországon, 10 évvel ezelőtt (bár nem hiszem, hogy ez változott, a gazdagási helyzetből kiindulva), mintha nem is létezett volna, a termékmenedzserek szempontjából. Begyepesedettek, pénztelenek, igénytelenek.

Pár éve Theo mesélt egy cikkről, meg én is olvasok egy nem is olyan friss könyvet, ami az ellenkező trendről beszél, legalábbis, ami a Nyugatot illeti. Van egy idősödő középkorú generáció, akik felelős beosztásban dolgoznak, elérték, amit akartak, jó sok pénzük van igen kényelmes anyagi helyzetben élnek, a korukhoz képest nagyon egészségesek és tele vannak tervekkel az elkövetkező 20-30 évre. És a reklámipar, a termékek gyártói rájöttek, hogy ezekkel az emberekkel nagyon is érdemes számolni. Nem csak reklámokat céloznak nekik, hanem termékeket fejlesztenek ki, direkt ennek a tudatos középkorú generációnak.

Én, aki büszke vagyok arra, hogy ha nem is állok ellen a reklámoknak, de legalábbis átlátok rajtuk, tegnap a dm-ben a fogkrémek között megláttam és gondolkodás nélkül a kocsimba pakoltam a dontodent 40 éven felülieknek kifejlesztett fogkrémjét.

Miután olyan szépen besütött a meleg nap, megkönyörültem a teknősön és leraktam a földre napozni. Nem szoktam, mert félek, hogy Timó kárt tesz benne. Egyik barátnőm kislánya, mikor nyaralásunk alatt vigyáztak rá, beleharapott. Nem lett baja, de pl. nem örülnék, ha Timó labdázna vagy autózna vele...

Szóval teki lent, Timó kerülgeti, nézegeti, dumál hozzá, majd gondol egyet, beszalad a kuckójába, kihoz egy kis könyvet, leül, és elkezd a teknősnek mesélni...

(Bocsánat a fényviszonyok miatt.) 

Én: Gyere csak, Abigél, hadd vizsgáljam át a hajadat!

A: Mi az, kezdődik a tetűszezon?!

 

Alex: - Abigél, mi leszel, ha nagy leszel?

Abigél: - Hihihi. (Huncut vigyor)

Én: - Mégis, Abigél, tudod mi szeretnél lenni?  

Abigél: - Kém!

 

 

 

Olivér házit csinál a konyhaasztalnál. Van íróasztaluk, mégis jobban esik nekik valahogy a konyhában, én meg nem bánom. Addig is szem előtt vannak, hehe. Alex hamar kész, Olivér is az írással, majd látom távolabbról, hogy már mióta alkot a füzet elejére.

- Új epocha van? Ez milyen füzet?

- Énteő.

- ????????????????

- A ragozást meg az igekötőket meg az ilyesmiket tanuljuk.

 

Hát ez milyen aranyos! Alexéknek nem volt ÉnTeŐ füzetük, csak sima nyelvtan.

 

Mire gondol egy Igazi Férfi?

AUTÓKRA és CICIKRE!

Végre kijutottunk a hóba. A nagyok már a járdán elkezdtek hóembert görgetni, és hógolyók helyett hótömbökkel dobálták egymást, de aztán mégiscsak eljutottunk a parkig. Ahol azonnal készült egy hatalmas hóember (kisbaba-hóemberrel, majd annak is adtak egy játékbaba-hóembert a kezébe), és vidáman tapasztaltuk, hogy a parkban vagy 7-8 másik különböző kidolgozottságú és méretű hóember is figyelte a gyerekeket...

Nem mondhatom, hogy Timó ugyanúgy nem szereti a havat, mint Abigél ebben a korban, mert Timót legalább le lehetett tenni. Abigél ordított. Timó csak nehezen mozdult el arról a pontról, ahova letettük. Talán rosszul esett neki, hogy amikor először járni próbált a hóban, azonnal elesett. Később tolerálta a dolgokat, de boldogan ült bele a babakocsiba, amikor ideje volt hazajönni, pedig ez azért máskor rosszallásába szokott ütközni.

 

A rákosmenti iskola bazárján a kispesti 12.-esek standján láttam meg a pólót. Arcpirítóan drágán adták, de nem lehetett kihagyni. Meg különben is az évvégi tanulmányútjukra megy a pénz. De ha nem arra menne, akkor is kell, hogy a fiam ebben feszítsen majd nyáron, egyszerűen muszáj, no.

 

Timó már nem is igazán Timó, hanem egy valóságos Odin. Mindent meghódít, hatalmas ereje és akarata van. Hangja is.

A másik nevünk rá a Biodinamikus. Merthogy bio-nak bio, hiszen minden természetes rajta, dinamikusnak meg nagyon dinamikus...

Na jó, nem hagyhatom, hogy csak Theo arasson sikert a tegnap esti kenyérrel. Elvégre én sütöttem. És becsszóra hozzá sem nyúltam. Bedobáltam a hozzávalókat és ez jött ki. Vagy mondjam inkább azt, hogy Ő?

 

Milyen a hülye anya?

Ha a gyerek este 1/2 9-től alszik egyfolytában 1/2 6-ig, nem örül, hanem aggódik, hogy vajon mi baja lehet szegénynek... És felkel többször meghallgatni, hogy lélegzik-e. Úgyhogy ugyanolyan mosott rongyként ébred, mintha a gyerek is kétszer kelt volna. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!! 

O: Alex, menjünk föl római katonásat játszani!

A: Jó. Azt hogy kell?

O: Foggggalmam sincs!

 

És fölmentek... 

Már amikor Alex pici volt, rájöttünk, hogy minden egyes betegség egy-egy fejlődési ugrást eredményez. Nincs ez másként Timónál sem. Már tegnap előzőleg ismeretlen trükköket hajtott végre, de ma reggel aztán odament a lépcsőt eltorlaszoló lefektetett és odakötözött rácsos ajtóhoz és a legtermészetesebb könnyedséggel átmászott rajta, majd elindult felfelé a lépcsőn. Az odakötözött fél ajtó persze ideiglenes megoldás volt már akkor is, amikor kitaláltuk (-tam), de olyan kényelmes volt, hogy nemigen gondolkodott egyikünk sem a végleges megoldáson. Merthogy nem olyan egyszerű a dolog: az egyik oldalt fel lehet fúrni a falra, ez rendben is van, de a másik oldalt egy fém hengerhez kellene hozzáerősíteni. Ráadásul az ajtó, amit kaptunk, túl széles is a mi lépcsőnkhöz.

Mindenesetre most cselekednünk kellett. Amikor egy közgazdász készíti a terveket, egy (west-virginiai*) bölcsész pedig a kivitelező, ne várjatok Makovecz-házat. Az eredmény se nem szép, se nem elegáns, és igen, a jobb szélen duct tape tartja össze a két darabot, viszont működik, Timó legnagyobb bánatára.

*számos vicc létezik a west-virginiaiakról, pl. az ő szerszámosládájukról. Míg minden normális szerszámosláda tartalmaz egy tekercs duct tape-et, a west-virginiai szerszámosláda csak duct tape-et tartalmaz. Nagyon kevés dolog létezik, amit nem lehet duct tape-pel összegányolni, ezt már magam is tapasztaltam.

Na, megmutatjuk a véderedményt, amin lehet röhögni, mi mégis büszkék vagyunk rá. A bölcsész kérte, hogy jegyezzem meg, hogy a bal oldal teljesen korrekt módon, tiplikkel/csavarral fel van fúrva a falra.

Igy most a jobb oldal fix, de a tetőklamni megemelése után a bal oldal nyitható. Amíg Timó nem éri fel a tetőklamnit, nem kell aggódnunk. Nyertünk pár hónapot.

 Trójai faló I.

Ezt a post-ot Theo-nak kéne megírnia, de mivel az ő blogja más stílusú, tudom, hogy nem fogja.

Amikor a fiúknak kotta kell, vagy szolfézskönyv, vagy ilyesmi, akkor Theo-t küldjük, mert a Wesselényi utcából a Múzeum körút igen közel van, különösen, hogy ebédelni is oda jár, a bio-büfébe. Már a múltkor megbeszéltük (csak mi ketten), hogy kéne a fiúknak egy kottaállvány, mert valami hihetetlenül ügyetlenül próbálják ezzel-azzal megtámasztani a kottáikat gyakorláskor. Alex "pont ezért" a konyhaasztalnál ülve fuvolázik, gyakran még könyököl is. Nem tudjátok elképzelni, hogy lehet könyökölni ÉS fuvolázni? Igazatok van, nem is lehet. Legalábbis szépen nem. Tegnap ismét ott járt Theo, és bár ez egy meglehetősen szűkös hónapunk, de egy kottaállvány nem olyan egetverő összeg, hát megvette.

Amikor hazahozta, Alex nem volt még itthon, mert szolgálatos napokon 1/2 9 körül ér haza. Olivér azonnal rárepült, ő akarta felállítani, sőt, azonnal hozta is volna a kottáját, ha engedtük volna 8 után trombitálni. Lefekvés előtt az utolsó mondata az volt, hogy alig várja a holnapot, hogy gyakorolhasson.

Aztán hazajött Alex, akinek az ajándék feletti mosolya kicsit gyanakvóvá kezdett válni, ahogy leesett neki, hogy mit is kaptak. Persze ő is megköszönte, majd elment aludni.

Theo ezután megállapította, hogy Miklós bácsinak hála, Alex pontosan tisztában van a trójai faló fogalmával. Ez a kottatartó egy ajándéknak álcázott gyakorlás-kikényszerítő. Galád szülők.

Amikor 'dolgoztam', reklám-multinál tevékenykedtem, még ha média vonalon is. Tudom, hogy néha az ügyfélnek fura kérései vannak. Néha nem a kérés fura, hanem azt a tervezetet fogadja el, amire álmában nem gondolt volna az ügynökségnél senki. Amin először elhülünk, utána röhögünk. Jobb esetben csak a fejünket csóváljuk.

Mostanság autózgatás közben gyakran jut ez eszembe, amikor meglátom a "Magyar sertés - Világszám!" óriásplakátot. (Nem tudom, hogy ez egy komplett kampány része-e, van-e hozzá tv-reklám, de mindegy is.) Én ezen csak röhögni tudok, és el nem tudom képzelni, hogy ennek a plakátnak pozitív hatás lenne a sertéshúsfogyasztásra. A malacrózsaszín (hihihi) háttér előtt a Torgyánra megtévesztésig hasonlító, guvvadt szemű, nyitott szájú, sztereotip parasztruhás, bugyuta-ábrázatú Koltai egy nemzetiszínű "konnektoros" vasúti indítótárcsával a kezében majd kiesik a plakátról, miközben alulra egy, a saját magából készült húsipari termékekre vigyorgó malackát terveztek a kreatívok. Kérdezem: maguk a gazdák nem tiltakoznak ezen ábrázolás ellen????????

Szóval autózgatok és belegondolok, hogy ezt a plakátot valaki jóváhagyta. És jó sok pénzt is fizetett érte. Hihihi.

Szegény Timó, nem engedem kibontakozni. Visít is olyankor eleget. Többek között én szabom meg, hogy milyen ruhában hagyhatja el a lakást. És legyen akármilyen szép, piros, szivacsos (egyetlen ilyenem, nem én vettem) vagy világosszürke bőrbarát pamut, vagy fehér madérás, melltartóval a nyakunk körül akkor sem indulunk az óvodába!

 

Szemléltetés: első kép, második kép, harmadik kép.

 

Olivér trombitálni tanul. Most kezdi. A múlt héten csak légzőgyakorlatokat kapott feladatként. Úgy látszik, jól ment neki, mert ma egy "fúvókával" jött haza. Tudjátok, az a trombita levehető száj-része. Aztán, ha már ezzel is mennek a feladatok, kap hozzá trombitát is.

Szóval hazaért egy negyed órája és azóta folyamatosan fújja. Gyakorol, mondja. (Köszönjük az együttérzést, tudjuk, mire vállalkoztunk, és még jól bírjuk.) Timó persze először sírva fakadt, amikor meghallotta, aztán figyelt, majd nevetett. Olivér már rég fent fújta, gondolom valami vonatos játékhoz adta az aláfestést, amikor hátranézek Timóra, hogy mi ez a hang. Hát ül a fotelban (fel bír mászni), megkaparintott egy műanyag poharat, olyat, amit a folyékony mosószerhez adnak, közvetlenül a szája elé tartja és "fújja", élvezve az öblös hangot. Majd abbahagyja, felnéz, vigyorog, hogy ő most ugyanolyan fantasztikus zenész, mint a bátyja. 

Az emberben nem is tudatosodik, hogy milyen sok melltartó tulajdonosa, amíg nem szembesül azzal a látvánnyal, hogy az egyévese módszeresen kipakolta az egyik fehérneműs fiókot és a tartalmát szétterítette a nappaliban. A legszebb látvány maga az egyéves: egy melltartó a nyakán, egy pedig a feje tetején. És boldogan dumál hozzá...

Abigél meseolvasás előtt rámutat egy fejezetcímre: mi az a V betű? Római ötös, ez az ötödik fejezet, mondom. Majd az iskolában megtanulod őket. Felvidul az arca: Ezeket én ismerem, tizenkettőig, mert az oviban az órán is ezek vannak. És kezdi is sorolni, meg az ujjaival mutatni: egyes, kettes, hármas, négyes, ötös, majd elakad. Nem baj, mondom.

- De a tizes, az melyik?????

- Az az X.

- Akkor már tudom mi jön utána! - mondja boldogan. És szép lassan, magabiztosan kimondja: Az XXL!

Abigél és Timó(!) bújócskáznak a hálószobánkban.

Abigél lekuporodik a földre, elszámol tízig, majd  "aki bújt, aki nem, megyek" felkiáltással felnéz, és hatalmas meglepetéssel és mosollyal így szól a békésen mellette álldogáló Timónak: "Megvagy!" És aztán közvetlenül:

"Most te számolsz!" 

Nyaralás alatt megtanítottuk Andrásnak a "jumping merchandise" kifejezést. Ez amolyan impulzus-vásárlás-dolog: nem akartad megvenni, de beleugrott a bevásárlókocsiba, te pedig hazahoztad. Nálunk leggyakrabban édesség ugrik: keksz, csokika, halva, vagy akár jobb minőségű olajbogyó, ilyesmik.

Ma Theo elment a Ba.-rkácsáruházba Olivérrel, a szülinapi ajándék dart-tábla alá valami falapot venni, hogy a kevésbé sikeres dobások nyoma se látszódjon a falon. Vettek azt is, meg fa-fúrófejet, meg tölthető elemet, meg... jumping merchandise-ként egy... porszívót! Mert az eddiginek el van törve a feje, és bár szürke duct tape-el (puccos szigszalag) meg van ragasztva, nem hajlik semerre, így viszonylag nehéz pl. ágy alatt, kanapé mögött, stb. takarítani.

Na és ez a csoda azért jött velük haza, mert utolsó darabként nevetségesen le volt árazva. Nagyon gáz, hogy egy új háztartási eszköznek, sőt, takarítóeszköznek így tudok örülni? Öregszem?